Emlékezetül !

November 5-én kísértük utolsó útjára a Kiszombori temetőben a 42 éves korában, súlyos betegség következtében elhunyt Barátunkat, horgásztársunkat, Miskolczi Józsefet.

Személyében nem csak egy olyan embert veszítettünk, aki „csak” szeret horgászni, hiszen 9 éve a Kiszombori Sporthorgász Egyesület Vezetőségének Horgászmestere volt.

Áldozatos munkájának következtében mindig rend volt a Vályogoson. Ő szervezte a társadalmi munkálatokat, szükség esetén javította a gépeket, felügyelte a haltelepítéseket, segítette a halőrök munkáját, és még hosszasan sorolhatnánk mind azt, amit önzetlenül tett azért, hogy aki a vízparton jár, örömöt leljen a horgászatban és a természet szépségeiben.

Életében a család, a munka a horgászat ezer szállal kötődtek egymáshoz. Talán az sem véletlen, hogy a tó partján lévő házban élt családjával. Így szinte a nap minden percében láthatta azt, ami annyira szeretett: a Vályogost és a horgászatot. Ügyes horgász volt, amit az április 27-én, a Vályogos tavon rekord méretűnek számító szürke harcsa kifogásával is bizonyított.

Hosszan tartó fájdalmas szenvedését mindig enyhítette az, ha kint lehetett a tavon, vagy ha horgászhatott.

Míg egészsége bírta csónakjával járta a vizet, de sajnos 2010. október 31-én az égi vizekre hajtotta ladikját. Aki ismerte az tudja, hogyan búcsúzna, mosolyogva érces hangján szólna: „A vízre, a halra vigyázzatok!”

Kedves Józsi! Igyekezni fogunk! Öröm volt Veled horgászni, és tenni közös dolgainkat. Megrendülten, a Kiszombori Sporthorgász Egyesület nevében gyászolva búcsúzunk.

„Kifakult a jelen, csak a múlt eleven,

Vérzik a szívünk, sohasem feledünk,

Emléked örökké él.

Emlékedet őrzi mind, ki hű barát.

Elrabolt az ár élted hajnalán,

Fájdalmas szívünkből egy dallam kiált:

Mért vitt téged el ez a rút világ?”